Amikor a csapat nem csak együtt van, hanem együtt is gondolkodik

Nemrég a CCTA – Magyar-Kínai Üzleti és Kulturális Kapcsolatok Kft. csapatát fogadtuk a MindForce Dynamicsnél egy élményalapú csapatépítő programon.

Egy csapatépítő nap mindig különleges helyzet. A résztvevők kiszakadnak a megszokott munkakörnyezetből, kilépnek a napi feladatok, határidők, e-mailek és meetingek ritmusából, és egy másik térben találkoznak egymással.

Ilyenkor gyakran már az első percekben érezhető, hogy a csapat tagjai keresik a helyüket az új helyzetben. Ki figyel először csendben? Ki kezd el hamar kérdezni? Ki oldja a hangulatot? Ki próbálja gyorsan megérteni, mi fog történni? Ki az, aki először kivár, majd később kapcsolódik be igazán?

Ezek apró jelek, de sokat elárulnak.

A MindForce Dynamics programjainál nem az a cél, hogy a résztvevők egy előre kiszámítható, kényelmes csapatépítőn vegyenek részt. Sokkal inkább az, hogy olyan helyzetekbe kerüljenek, ahol reagálniuk kell, dönteniük kell, együtt kell működniük, figyelniük kell egymásra, és közben saját működésükre is ráláthatnak.

A CCTA csapatával is ezt az utat jártuk végig.

A program során a résztvevők többféle feladatban próbálhatták ki magukat. Voltak aktívabb, gyorsabb reakciót igénylő helyzetek, ahol azonnali döntésre, figyelemre és alkalmazkodásra volt szükség. Voltak lassabb, gondolkodást és közös mérlegelést igénylő feladatok, ahol nem az volt a kérdés, ki adja a leggyorsabb választ, hanem az, hogy a csapat hogyan képes több szempontot egyszerre figyelembe venni.

Ez a kettősség fontos.

Egy munkahelyi csapat működésében ugyanis ritkán csak egyféle képesség számít. Nem elég gyorsnak lenni, ha közben nem figyelünk egymásra. Nem elég alaposnak lenni, ha közben a helyzet azonnali reakciót kíván. Nem elég jó ötleteket hozni, ha azok nem kapcsolódnak össze mások gondolkodásával.

Egy csapat valódi ereje sokszor éppen abból látszik meg, hogyan tudnak a tagjai különböző tempókban, különböző szerepekben és különböző gondolkodási mintákkal mégis közösen működni.

Az egyik résztvevő, Hegedűs Szabolcs így fogalmazott a program után:

„A program előtt nem számítottam ennyire tartalmas csapatépítőre. Különösen érdekes volt csapatként olyan szituációkban részt venni, amik ismeretlenek, és reagálni kell. Mind az aktívabb, mind a lassabb, gondolkodást igénylő feladatoknál sikerült felfedeznem a kollégáim számomra új képességeit.”

Ez a visszajelzés számunkra különösen fontos, mert pontosan azt írja le, amit egy élményalapú fejlesztő programtól várunk.

Nem egyszerűen az történik, hogy a csapat együtt megold néhány feladatot.

Hanem az, hogy közben új oldalról látják meg egymást.

Valaki, aki a hétköznapokban csendesebb, egy komplexebb helyzetben pontos meglátásokat hoz.

Valaki, aki általában gyorsan reagál, nyomás alatt is képes stabil maradni. Valaki, aki a munkában háttérszerepben van, egy döntési helyzetben kulcsfontosságú szempontot emel be.

Valaki, akiről azt hitték, hogy inkább követő típus, egy váratlan pillanatban természetes vezetői szerepet vesz fel.

Ezek a felismerések nem mindig látványosak kívülről, de egy csapat életében nagyon sokat jelenthetnek.

Mert a közös munka nem csak feladatok és szerepek rendszere. Hanem emberek közötti kapcsolódás, bizalom, figyelem és egymás működésének ismerete.

A program egyik fontos része egy morális döntési helyzet volt. Az ilyen feladatoknál általában gyorsan láthatóvá válik, hogy egy csapat tagjai mennyire eltérő szempontokból közelítenek ugyanahhoz a kérdéshez.

Van, aki a szabályokat figyeli.

Van, aki az emberi következményeket.

Van, aki a hosszú távú hatásokat.

Van, aki a döntés gyakorlati kivitelezhetőségét.Van, aki azt kérdezi: mi lenne igazságos?Más pedig azt: mi működne a valóságban?

Önmagában egyik nézőpont sem elég. Egy csapat akkor kezd igazán jól gondolkodni, amikor ezek a szempontok nem kioltják, hanem kiegészítik egymást.

Hegedűs Szabolcs visszajelzésének folytatása erre is rávilágított:

„A morális döntési feladatnál sokféle szempontot hoztunk be, olyanokat is, amikre egyénileg nem gondoltunk volna. A gondolkodási különbségek, egymás megismerése hasznos, új perspektívákat nyithat meg az együttműködésünkben.”

Ez az élményalapú csapatfejlesztés egyik legfontosabb pontja.

A különbség nem probléma.

A különbség erőforrás — ha a csapat képes észrevenni, meghallani és beépíteni.

A hétköznapi munkában sokszor éppen ezek a gondolkodási különbségek okoznak feszültséget. Valaki túl gyorsnak tűnik. Más túl lassúnak. Valaki túl kockázatvállalónak. Más túl óvatosnak. Valaki mindig kérdez. Más azonnal döntene.

Egy fejlesztő helyzetben viszont ezek a különbségek nem hibaként jelennek meg, hanem vizsgálható működésként.

Nem az a kérdés, hogy kinek van igaza.

Hanem az, hogy hogyan tudunk együtt jobban látni.

A program után egy másik résztvevő, Zoltai Alexandra, Head of Education and Research így fogalmazott:

„Ezt a programot mindenkinek át kellene élnie, aki csapatban dolgozik. A feladatok során nemcsak magamról tudtam meg új dolgokat, hanem a kollégáimat is sokkal jobban megismerhettem olyan helyzetekben, amelyek egyáltalán nem mindennapiak, és valóban próbára tették a csapatmunkát. Remélem, lesz még alkalmunk visszatérni!”

Ez a mondat nagyon közel áll ahhoz, amiért a MindForce Dynamics programjait építjük.

Mert mi nem abban hiszünk, hogy a csapatépítésnek pusztán szórakoztatnia kell. Természetesen fontos, hogy a résztvevők jól érezzék magukat. Fontos a jó hangulat, a közös élmény, a felszabadultság. De ha a program itt megáll, akkor csak egy kellemes napot adtunk.

Mi ennél többet szeretnénk.

Olyan helyzeteket teremteni, amelyekben a résztvevők nemcsak egymással vannak, hanem egymásra is jobban rálátnak.

Ezért építünk olyan feladatokat, amelyekben megjelenik a döntés, a bizonytalanság, a kommunikáció, az együttműködés, a figyelem, a nyomás alatti működés és az önreflexió.

A cél nem az, hogy valaki „jól teljesítsen” egy mesterséges feladatban.

A cél az, hogy a feladat közben láthatóvá váljon valami abból, ahogyan a csapat működik.

Hogyan osztják meg egymás között az információt?

Ki hogyan reagál, ha nem világos minden részlet?

Meg tudják-e hallani egymást döntési helyzetben?

Képesek-e újratervezni, ha valami nem úgy történik, ahogy várták?

Van-e tér a különböző nézőpontoknak?

Tudnak-e egyszerre gyorsak és figyelmesek lenni?

Ezek a kérdések már túlmutatnak a csapatépítésen. Ezek a mindennapi együttműködés kérdései.

Egy résztvevői visszajelzés különösen jól megmutatta, hogy a program nem zárult le a helyszínen:

„A programon jól éreztem magam, a MindForce Dynamics csapata nagyon barátságos volt már a megérkezésnél, a környezet és a helyszín is nagyon szép, rendezett. A feladatok érdekesek voltak, különlegesek, élményalapúak, mégis fejlesztők. A csapatépítő után napokig gondolkodtam, reflektáltam a saját működésemre.”

Számunkra ez az egyik legerősebb visszajelzés.

Mert egy jó fejlesztő program nem akkor ér véget, amikor a résztvevők elindulnak haza.

Akkor kezd igazán dolgozni.

Amikor valaki később visszagondol egy döntésére.

Amikor eszébe jut, hogyan reagált egy bizonytalan helyzetben.

Amikor másképp néz egy kollégájára, mert látott tőle valamit, amit korábban nem.

Amikor egy munkahelyi helyzetben felismeri: „ezt már láttam magamon”.

Amikor egy csapat nemcsak élményt visz haza, hanem kulcsokat is kap a saját működéséhez.

Ezért fontos számunkra, hogy a csapatépítés ne legyen elszigetelt program.

Legyen közös tapasztalat, amelyre később vissza lehet utalni.

Egy ilyen nap után könnyebb kimondani:

„Emlékszel, amikor ott is mindenki mást vett észre?”

„Akkor is az segített, amikor lelassítottunk.”

„Akkor működtünk jól, amikor nem egy ember vitte el a döntést.”

„Ott látszott, hogy érdemes több nézőpontot beengedni.”

Ezekből a mondatokból épülhet tovább a csapatkultúra.

Nem nagy, látványos fordulatokból.

Hanem apró felismerésekből, közös élményekből, új szempontokból és abból, hogy a csapat tagjai egy kicsit pontosabban látják egymást.

Köszönjük a CCTA – Magyar-Kínai Üzleti és Kulturális Kapcsolatok Kft. csapatának a bizalmat, a nyitottságot és az aktív részvételt.

Számunkra mindig különleges, amikor egy csapat nemcsak részt vesz egy programon, hanem valóban beleáll a helyzetekbe, gondolkodik, reagál, kérdez, reflektál és közösen tapasztal.

Mert a csapatépítés nálunk nem a megszokott keretek megerősítéséről szól.

Hanem arról, hogy a csapat egy kicsit más helyzetben ismerje meg önmagát.

És ha ez sikerül, akkor a program nemcsak egy nap marad.

Hanem olyan közös élmény, amely később is visszahat az együttműködésre.